Sweet Nurse története

Sziasztok!
Tinédzserévei végét taposó fiatal lány vagyok, meglehetősen darkos stílussal megáldva.Az iskolai közösségnek csak egy kicsi része fogadott be, tekintve a külsőmet és a véleményemet.Azok páran akik befogadtak tényleg megismertek és tudtak párhuzamot vonni a jegyeim (4,8-nál rosszabb átlagom még sosem volt, pedig erős suliba járok) és a stílusom között. Az emberek többsége azonban a külsőmről ítélt meg. Nap mint nap pletykák terjengtek rólam, de ez nem is érdekelt. Most azonban egy konkrét történetet mesélnék el.

Egy koranyári estén a kisváros egyik parkjában egy fekete alak ül a szobor talapzatán. A két járőröző rendőr rosszat sejtve odamegy hozzá. Amikor meglátják a lányt a fekete ruháiban és a magas szárú, fűzős bakancsban az arcukra szinte undor ül ki.
- Jóestét, kisasszony! Legyen szíves az iratait átadni és kipakolni a táskát! - a lány szó nélkül engedelmeskedik, bár kicsit csodálkozik, hogy miért éppen őt kutatják át, mikor pár sarokra kannásboroznak a fiatalkorúak, ezt mindenki tudja. Átadja a kicsi, fekete bőrtokot, amiben az iratait tartja, majd a táska tartalmát is a kőre üríti. Mobiltelefon, headset, pénztárca, lakáskulcs és egy szemceruza. Az iratai alapján márciusban töltötte a tizennyolcat. Látszólag semmi gond nincsen vele.
- Fogyasztott alkoholt? - kérdezik tőle.
- Nem – válaszolja, miközben kezd feléledni benne a gyanú: nincs még vége.
- Elmondaná, mit csinál ilyenkor a belvárosban?
- Csak nyugalmat kerestem. Itt a tó, meleg az idő és sehol egy ember.
- Miért nem a többi fiatallal bulizik? - kérdezi az egyik gonoszul, a lány ruháira sandítva.
- Semmi kedvem az ostoba, tömeggyártott tinikkel rosszullétig inni magam.
- Aha... Inkább egyedül drogozik a parkban? - a lány álla leesett. Sosem nyúlt kábítószerhez és még csak cigaretta sem volt nála (igaz nemis dohányzik)
- Nem, dehogy. Csak kijöttem egy kicsit.
- Márpedig nem ajánlatos ilyen későn egy fiatal lánynak a sötétben bototorkálnia, teljesen egyedül.
- Köszönöm, ezért is vagyok egy kivilágított parkban, a főutcától nem messzire. Különben sincs még olyan késő (háromnegyed 10)...
- Mindazonáltal fel kell kérnem a távozásra.
- Rendben - válaszolja a lány és feláll, bár nem igazán érti miért küldik el, mikor a kisváros még tele emberekkel, a park pedig sosincs zárva. De inkább nem kötekszik... Mikor elindul hazafelé, még hallja a két rendőr szavait.
- Szerinted mit csinálhatott?
- Fogalmam sincs, de semmi jót az biztos. Ezek a sátánisták kiszámíthatalanok. Jobb távol tartani őket a normális emebrektől...

Egy teljesen normális razzia a belvárosban, ahol tudvalevő, hogy minden este (főleg jó időben) fiatalok járnak kocsmáról kocsmára, kötekednek, vagy épp az utcán isznak. Rosszab esetben füvet szívnak, vagy akinek sikerül hozzájutnia szintetikus kábítószerekkel próbálkozik. Elbeszélésekből tudom, hogy a rendőrök nemigazán érdeklődnek ez iránt, gondolva, hogy úgysem tudják megfékezni a fiatalokat. Hozzám mégis odajöttek, és a rutinos igazoltatás után még vagy egy 20 percet szívóztak a semmin. Lehet, hogy ennyire pszichopata fejem van, de lehet, hogy az ő látókörük korlátolt...

Üdvözlettel: Sweet Nurse