A démonok, akik köztünk élnek

A démonok, akik köztünk élnek

Üdv az erre szédelgőnek!
Ha legalább átlagos intelligenciával rendelkezel, akkor másodpercek alatt rájöhetsz, hogy ebben a rovatban a démonokkal kívánunk foglalkozni. Összegyűjtünk számos hiteles, tudományosnak tekinthető megállapítást a démonokról, melyek szerteszét (könyvekben, net-en, grimoarokban, stb.) fellelhetőek, hogy hosszas nyomozgatás helyett (amit a 987 és 654 szerzője már megtett helyettetek) egy helyen olvashassátok őket. A forrást, ahol tudjuk, mindig feltűntetjük.
angyal.JPG

Mit érdemes, mit kell tudni a démonokról? Kell-e egyáltalán törődnünk velük, vagy ők is csupán olyan „meselények”, mint a tündérek, sárkányok, villámsebhelyes varázslótanoncok? A válaszunk: a Földön sokmilliárd ember hisz a Bibliában leírt dolgokban, rendszeresen imádkozik, temploba jár, vagy legalábbis úgy tesz, mintha hinne a kereszténység szent könyvében, ami a démonokról, mint létező lényekről beszél – ebből számunkra az a logikus válasz következik, hogy igen, a démonokkal foglalkozni, őket kiismerni nem lehet haszontalan dolog.
(De ha mégis az, viszont közben jól szórakozunk, akkor is minden szupernyerő, nem?!)

Szóval a démonok... Kik is ők?
Első meghatározás:

Démon
(daimon - görög szó), eredetileg istent jelent, később az isteneknél alacsonyabb, az embereknél felebbvalókat, kik majd jó-, majd rosszindulatuak. Mint ilyen az istenek s emberek közt a középen álló hatalmakról körülményes és részletes rendszerek következtek a népek vallásában és gondolkodásában, amelyeknek nyoma ma sem veszett el végkép. A mitologiák egy része démonologia, démonok tana, egész szellemsereg képzelt valója, mely az istenek s emberek világa közt terül el s mintegy egybekapcsolja. Az egyiptomiak képzelete szerint mérhetetlen sok ily démon van, kik mindenütt az ember közelében laknak, a vizben, földben s levegőben. Az indusok körülbelül 30000 démont imádnak. A kaldoknál is vannak tüzi, légi stb. szellemek. A persáknál vannak jó s rossz szellemek, izedek és dewek, amazok Ormuzd országában laknak, emezek Ahrimanéban. A zsidóknál is később, mikor a babiloni fogság idejében a persákkal érintkeztek, kifejlődött egy démonologia, mely alapjában hasonlít is a persára. Vannak jó és rossz szellemek; az előbbiek élén a hét arkangyal áll, az utóbbiakén, kiket sátán vezet, hét árkördög. Jézus idejében a betegségek egy részét, a nyavalyát, őrültséget stb. a démonok okozzák, kik az emberbe bebujnak s akiket ki lehet onnét kergetni. A kereszténység első korában ez a kikergető hatalom külön foglalkozás, az exorcistáké, később ez a hatalom általában a papokra száll. A gnoszticizmusban, a rabbinizmusban és a kabbalában a démonologia egységes részletes alakot ölt, mint a babonának filozofiával elegyített tudákos rendszere. Kedvesebb és költőibb képe van a démonologiának a görögöknél. Eredetileg a démon általában isteni hatalom, mely majd sujtja az embereket, majd emberfölötti erőt ád nekik. Heziódnál, kinél a homeri korszak naiv képei idegen fölfogásokkal s tudákos gondolatokkal szövetkeznek, a démonok már nagy szerepet visznek; az istenek s emberek közt állanak, körüllebegik az embert, mert a jog s erkölcs őrei, de a természetben s az elemekben is működnek, majd áldást, majd bajt hozva az emberekre. Később ez a kettéosztása a démonoknak még határozottabb alakot ölt. A démonok részint a főistenek kisérői, szolgái s mint ilyenek külön egyéniséget s nevet kapnak (s koribansok Rhea mellett, Deimos és Phobos Ares mellett), részint pedig egyes emberekhez (népekhez is) vannak kirendelve, s azokat kisérik születésüktől kezdve halálukig. Majd ugy képzelik, hogy minden embernek lehet jó és rossz démonja (agathodaimon, kakodaimon), majd hogy azon egy démon tesz jót és rosszat. Ilyen démon hires példája Sokrates daimonionja (l. Sokrates), akinek szavát hallja s aki őt mindig a rossztól megőrzi. Az ujplatonikusok rendszerében a démonok fontos helyet foglalnak el, alsó istenségek, kik istenek s emberek közt közvetítenek s az isteni parancsokat végrehajtják. A rómaiaknál a démonok géniuszok (l. o.). A kereszténység első századában a démonokban való hit igen erős; a régi pogány istenek mind gonosz démonokká lesznek, azonkivül is vannak démonok, de mind gonoszok; a pokol gyülöltjei, isten ellenségei, akikkel a jámboroknak sokat kell küzdeniök, mert ők tántorítják el őket a jó uttól, valamint ők voltak okai az egész pogányságnak, elvakítva az emberek eszét. De majdnem minden népnél találjuk az ily hatalmas valókba vetett hitet; a magyar manók is ilyenek, a német kóboldok, hegyi szellemek stb. Ma a démon, démonikus mint gonosz, rendkivüli hatalmat, erőt jelentő kifejezés él a nyelvben. L. Hild; Etude sur les démons dans la littérature et la religion des Grecs (Páris 1881); Laengin; Der Wunderun Daimonerglaube der Gegenwart (Lippcse 1887); Rohde, Psyche (Freiburg 1890).
Forrás: PALLAS NAGY LEX.

Nos, mint biztos kiszúrtátok, a fenti idézet kissé régies, számunkra már furán hangzó nyelvezettel íródott, hisz a Pallas Nagylexikont nem ma adták ki, forrásadatai pedig az 1800-as évek végéről származnak. Ettől függetlenül kezdeti meghatározásnak nem rossz, attól függetlenül, hogy néhány dologban téved. Szerintünk ugyanis a démonok közé nem sorolhatóak be a manók, koboldok (Pumukli, mint démon – na, ne már!) – ők egy egészen más kategóriát képeznek.
Lássuk modernebb meghatározást:

A legtöbb néphitben és a különféle vallásokban egyaránt fellelhetők a természetfölötti rossz szellemek, a démonok. Az ősember babonás félelmet érezhetett a veszélyes természeti jelenségektől, amit a rosszindulatú szellemeknek tulajdonított, akiket félelmet keltő torz és ijesztő alakoknak képzelt el. Az amerikai sarkvidéken élő eszkimók a démonok káros tevékenységének tartották a kemény fagyokat, a hóvihart, hófúvást; a kamcsatkaiak azt hitték, hogy a hegyi szellemek a tűzhányók krátereiben élnek.
A gonosz démonok közül félelmetesek az erdei, a hegyi, a vízi, a tengeri szellemek, de különösen veszedelmesek a törzsi gyilkos szellemek, mert ők a kisfiúkat és a beavatásra váró fiatalokat pusztítják el.
Óceániában a síron túli világ szellemeit óriási disznókként képzelik el, amelyek felfalják lelkét azoknak, akik nem ültettek életükben legalább egy pandanus-fát; máskor pedig mint óriási rák jelennek meg, aki felzabálja mindazokat, akik a temetései szertartásra nem hoztak disznókat.
A perzsáknál a démonok hite a zoroasztrizmusban lelhető fel. Démon felfogásukban a Jó Úr, Ahuramazda főisten jóságos szellemei állandó harcban állnak a gonosz, pusztító főisten, Ahriman rossz szellemeivel.
A zsidó vallásban is léteznek rossz vagy szőrös démonok, ők azok, akik a pusztában bolyonganak, romok közt tanyáznak, sírokban megbújnak, és az embereket mindenféle bajjal sújtják. Az ókori görögöknél a démonok természetfölötti hatalommal bírtak. Hésziodosz görög költő (i.e. 8. század) azt vallotta, hogy az aranykorban elhunytakból lettek démonok. A későbbi rangsorolás szerint a démonok alacsonyabb rendűek lettek az isteneknél, de magasabbak az embereknél. Ezért a keresztények a pogány istenek cselekedeteit a démonoknak tulajdonították, akiket a bukott angyalokkal azonosítottak.
Az Újszövetség görög szövegében a démon maga az ördög, a démontól megszállt nyavalyatörőst Jézus ördögűzéssel gyógyította meg. Az Újszövetségben Jézus úgy szól Belzebubról, mint a démonok fejedelméről, a Sátánról.
ordog.JPG

Az iszlámban a démonok hierarchiájának a csúcsán Iblísz, az ördög áll, akit Saitánnak (Sátánnak), vagy aduv Alláhnak, isten ellenségének is neveznek. A zsidó és keresztény hatásra Iblísz a rosszat hozó szellemek, a dzsinnek seregének a vezére. A dzsinnek, noha Allah rokonainak tartották őket, gyakorta rossz szellemek. A legenda szerint Allah füstmentes tűzből alkotta a dzsinneket, ezért képzelik azt, hogy tüzes, légies lények és módfelett okosak.
A hinduizmus démonai, a dévák, az istenek ellen küzdenek. Megtalálhatók köztük a kígyódémonok, a nágák, Ahi, az aszály démona és Kamsza, az egyik fődémon. Indiában az embereket gyötrő és üldöző démonok, a ráksaszák, akik vetélkednek az istenekkel, az emberek ellenségei, megbolondítják őket, próbára teszik a szent embereket, és a temetőkben kísértenek. Az indek gonosz démonai, a pisácsák betegségeket terjesztenek, az embereket megtámadják, húsukkal, vérükkel táplálkoznak, és többnyire olyan helyen kísértenek, ahol előzőleg erőszakos halállal halt meg valaki.
A buddhisták szerint a démoni erők gátolják a nirvána elérését. Mára, lányaival, Ratival, a vággyal, Rágával, az élvezettel és Tanhával, a nyugtalansággal próbálta lebeszélni Gautama Sziddhárthát, vagyis Buddhát a megvilágosodás eléréséről.
Délkelet-Ázsiában a buddhizmus magába olvasztotta a helyi néphit sok-sok démonját. Bhután emeletes házainak földszintjén az éléstárak vannak, a lakótér pedig az emeleten található, mert ide nem tudnak felmászni a meredek falétrán a démonok.
A japán Wajimában évente megtartják a dobok és a démonok ünnepét. Ilyenkor kimonós, maszkos fiatalemberek, vállukon ereklyetartókkal, fejükön tengeri moszattal, egy óriási máglyánál várnak megtisztulásukra.
Az angolok Puck nevű szelleme, hol mint incselkedő manó, hol mint rosszindulatú démon jelenik meg. William Shakespeare angol író (1564-1616) Szentivánéji álom című vígjátékában szereplő Puckja azzal dicsekszik, hogy képes alakját megváltoztatni, a tejet megsavanyítani, az éjszaka úton levőket eltéríteni, a tiszteletben álló öregasszonyokat elbuktatni. Puckhoz hasonlít az írek és a walesek házi szelleme: púca és pwcca.
A közfelfogásban a démon meghatározza az egyén sorsát, ezáltal mindenkinek lehet egy személyes démona. A mai értelemben nemcsak az ártalmas, kártékony lények démonok, hanem gyakran olyan nőket is démonnak tartanak, akik szerelmükkel megrontják, megnyomorítják partnerüket.
(Forrás: Terebess Lexikon)

És még tovább kutakodva ezt találtuk:

Démonok nyomában 2001.
Ki ezt, ki azt ért a démon szó mögé. Van, aki szerint a sátán maga, mások úgy vélik, csupán egy szellem. Van, aki hisz bennük, van, aki nem – bár mit is jelent pontosan a „hinni” ebben az esetben?! Sokak szerint ártó, mások szerint szövetséges. Arábiában például napnyugta után nem szabad vizet kiönteni az udvaron, mert ha véletlen egy démont találunk el az esti szürkületben, bajt hozunk a házunkra.

Démonok a görög panteonban
A görögöknél "damionész"-nak vagy „daimon”-nak hívták, és a rossz szellemek gyűjtőneve volt. Korábban - Homérosz idejében - ezt a szót csupán a "természetfeletti" egyetemleges kifejezésére használták Később (Platón után) azonban megtelik kellemetlen töltéssel és a "Daimon"-okat ekkorra mát a betegségek okának tekintették. Főleg az elmezavarokért tartották felelősnek őket, de gyakran a járványok terjedéséért is démonokat okoltak. Voltak olyan nézetek, hogy a démonok az Isteniek és az emberek régiója közt élő köztes világ lakói. A démonok eszerint megosztják az emberekkel az ösztöneiket és indulataikat, megidézhetők és sajátos nyelvezetük van. Sőt, az élelmiszerekkel is be lehet vinni démonokat a szervezetbe. Mindebből az derül ki, hogy nagyot téved, aki azt hiszi, hogy a Biblia „találta fel” a démonokat! Már előtte is léteztek, tudtak róluk, bár inkább rossz szellemekként gondoltak rájuk!

Az elemek démonai
A tűz, a víz a levegő és a föld démonai különleges erővel bíró, ősi erőt testesítenek meg. Az anyagdémonok, melyek növényekben kövekben laknak, általában kisebb erejűek, és a későbbi mitológiákban már az is felmerül, hogy szándékaik nem csupán ártó lehet, hanem - általában, ha önös érdekük is úgy kívánja - segítenek a jókon, az igaztalanul szenvedők mellé állnak, vagy bosszút állnak azokon, akik igazságtalanul cselekszenek.

A zsidóság démonai
Lapozzuk fel a Biblia Ótestamentumát L. Mózes 4,1-4 -nél. Ebből látjuk a lázadás tanát. Azoknak az angyaloknak a végleges mélybe zuhanásával foglalkozik, akik áthágták a teremtés rendjét és démonokká lettek. Ebből alakult ki később a keresztények démontana is, amit még tovább árnyalt a dualizmus elmélete, ami szembeállította a fény és sötétség birodalmát egymással. No, erről azért sokkal többet is lehetne beszélni, hisz a keresztény egyház a középkorban „nagy sztárokat” csinált a démonokból. Tul. képpen akkor jutottak a csúcsra, hisz minden gonoszság, rossz és csúnyaság okozóinak, elkövetőinek vagy kiprovokálóinak kiáltották ki őket. A Bibliából és az oda be nem válogatott, ún. apokrif iratokból tudjuk, hogy a démonok (a keresztény mítosz szerint) lázadó angyalok, akik a földön, az emberek között akartak élni, őket megtanították számos „tiltott” dologra, mint pl. a művészetek és mágia (vajon Isten nem akarta, hogy képeket fessünk, könyveket írjunk, táncoljunk és punk-zenekarokat alapítsunk???? – tán csak nem azért, mert a művészetek gondolkodásra serkentik az embert, pedig buta birkákként könnyebb volt fölöttünk uralkodni? Na, mindegy, csak úgy kérdem.). A lázadó angyalok eztán bűntetést kaptak, bár kissé zavaros, hogy miként és mit. Egyrészt megteremtetett az Alvilág, vagyis a Pokol, ahova száműzve lettek, másrészt meg lett nekik ígérve, hogy a világnak végén ki lesznek csinálva. Közben viszont a Pokolban élve a démonok folyton azon mesterkednek, hogy az embereket becsapják, rossz útra térítsék (megint csak érdekes, hogy minden, ami Isten szerint rossz, általában tök kellemes, klassz és menő – hm).

Démonok a néphitben
A démonok a magyar és a környező országok néphitében mindenhol ártó szándékúak. Különböző alakokat ölthetnek, de leggyakrabban testetlenek. Megszállják, kölcsön veszik az embert, a kereszteletlen csecsemőket, vagy a lábasjószágot. Betegséget okoznak, amit a pap, a szentelt víz, vagy a pogány mágikus ráolvasás űz ki az emberből. A démonoknak hívei is vannak, akik szövetségesükké fogadják, segítséget remélve ettől. Szent Ágoston szerint is minden betegségért a démonokat kell okolni. A démoni képességek birtokosa gyakran olyan betegséget kap, ami a tudatállapot olyan módosulásával jár, hogy képessé válik "lehetetlen dolgokra", vagy a jövendő eseményeinek megjóslására. Befolyásolhatják az időjárást, de a démonnal való paráznaság bűnébe is eshetek. Ezekre a babonás tanokra alapult a középkori boszorkányüldözések filozófiája is. Az utóbbi időkben a népi és városi nyelvhasználatban a démonok a sátán szolgái. Szellemlények. Vannak akik magával a Sátánnal azonosítják.

A varázslókönyvek démoni nevei
A "bölcsek kövét" kereső szabadkőműves és más alkimista csoportokba tömörülő társaságok varázskönyveiben sok olyan bibliai, vagy más mitológiai démonikus név maradt fenn a köztudatban is, amiket meg lehet idézni segítőnek. Asmodi, vagy Asmodeus neve ősi, de újonnan is képeztek neveket, például Lucifer, a Fényhozó nevéből párhuzamot vonva "a fénytől megfutamodó" jelentésű Lucifuge. A legismertebbek közül említsünk még néhányat:
Lilith, Forkas, Marchocias, Mefisztofelesz, Behemoth, Beliál, Belzebub, Astaroth, Belfegor, akiknek a megtestesülései, nevei az irodalomban és más művészetekben is gyakran megjelennek.
ordog 2.JPG
Csinos és ijesztő démonok
A 16. századi "Faustus népkönyvben": így képzelték el a démonalakokat:

Beliál egy szénfekete cammogó medve alakjában jelenik meg. Nagyok a fülei és orrával egyetemben égő piros színűek. Erős fogai vannak és három erős repdeső szárnya nő ki a nyakából. Farka hosszú.

Lucifer sudár alakú férfiú, bozontos és bolyhos, olyan színű, mint a veres mókus. A farka pedig tőle egészen messze nyúlik.

Belzebub haja testszínű, ökörfejű, két rémítő füllel, mely bolyhos és bozontos is. Tehénfarka van, és két nagy szúrós zöldessárga szárnya, mely felett tűzcsóvák repdesnek.

Lilith a gonosz női démon. A vihar démona, elemi erejű. A hagyomány szerint Ádám első felesége. A talmudban éjjeli szellemként bukkan fel, a kabala szerint pedig a férfiak csábítója és a csecsemők fojtogatója.

A démonok elűzése
Az ókortól napjainkig ugyanazt a módot javasolják a hozzáértők. Talizmánokat, mágikus pecséteket, szakrális cselekvéseket, varázsigéket alkalmaznak mind a megidézéshez, mind pedig a démonok által okozott "rontás" levételéhez, vagy a rontás megelőzéséhez. Alkalmas a szentelt víztől a fokhagymán át az ezüstig, a gyertyától a tűzön át a keresztig és a pentagrammáig sok szimbólum és tárgy. A démonok világa valós is lehet. A kirándulás a démonok közé pedig nem veszélytelen. Aki mégis megpróbálkozik vele, ne csupán elemózsiát vigyen az útra, hanem vértezze fel magát a legnagyobb tudással, ami nem szerezhető be könyvekből. Bár mi úgy gondoljuk, a helyzet manapság az, hogy kirándulni sem kell nagyot, ha démon által megszállt embert akarunk látni – elég beugrani pl. a legközelebbi plázába.
nekro.JPG
A XX. Századi európai démonkép
A démonok -mondja 1968-ban a német Zwernemann - testetlen, megszemélyesített és többnyire halhatatlannak vélt, természetfölötti hatalmak. Saját akaratuk van és korlátozott képességeik. Kapcsolatba hozzák őket tárgyakkal, helyiségekkel, természeti jelenségekkel, vagy tevékenységekkel. Mágikus praktikák, valamint kultikus cselekvések révén lehet befolyásolni őket. A javukra kevés jó tulajdonság írható, ami gyakorlatilag elhanyagolható. A démonok kultuszáról is érdemtelen beszélni szerinte, mivel minden démon kultuszhoz jut, ha emberek megkísérlik megidézni őket, vagyis közvetlen kapcsolatba akarnak lépni velük. Erre akkor kerül sor, ha az emberek letelepednek valamelyik démon által befolyásolt területen, vagy ott kívánnak tevékenységbe kezdeni. Akkor is sor kerülhet azonban rá, ha a démon maga jelenik meg az ember előtt. A név, vagy tartózkodási hely szerint megkülönböztetett démonkultuszok a leggyakoribbak.
(Forrás: HarmoNet, Tóth József gyűjtése... részben, mert mi is bele-beleírkáltunk már néhány megjegyzést, viszont köszönet az eredeti szerzőnek)

És akkor most ugorjunk egy nagyok Kelet felé, mivel oltári (illik ide az a szó) tévedés azt hinni, hogy csupán Európában, vagy a keresztény világban ismerik a démonokat. Sőt! Minél keletebbre megyünk, annál több és színesebb leírást találunk a démonokról, még ha ezek mítikus háttere (tehát, hogy lázadó angyalok volnának) teljesen más! Tessék:

KÍNA:
DÉMON azaz gui
A kínai panteonban és folklórban hemzsegő szellemeket általában jó szellemekre (shen) és gonosz szellemekre, démonokra (gui) szokás osztani. A rókán (róka) kívül gonosz démonnak, betegségnek és bajok hordozójának hitték az öngyilkosok, az erőszakos halált halt (például tigris által széttépett), s temetetlenül maradt emberek lelkét (lélek) és azoknak a lelkét is, akiknek az utódai már felhagytak az áldozati szertartásokkal. Ezektől a démonlelkektől nagyon tartottak, gonosz varázslataik ellen különböző védekezésül különféle eljárást, tárgyakat, amuletteket, ráolvasásokat használtak. Ilyen eljárások során pl. a lakodalmi szertartások és temetések során nyilaztak (nyíl), barackfa (őszibarack) vagy fűzfa ágával legyeztek. A démonoktól különös gonddal védték a házat, a családot és a gyermekeket. A házak bejárata előtti póznára kakas figuráját tűzték ki, a falakra tigrisképet ragasztottak. A jobb módú házaknál a kapun belül nagyméretű kőlapot vagy ún. szellemfalat (fal) állítottak, mert tudvalevő, hogy a gonosz szellemek csak egyenes vonalban képesek közlekedni, így ezek megakadályozták a házba jutásukat. A házba vezető ajtókra védőszellemek képeit ragasztották. A kisgyermeket védő amulettekkel, talizmánokkal látták el, de a démonok elriasztását szolgálta a gyermek fején egy piros szalaggal átkötött copf is. A kisfiúkat jobban óvták a rontásoktól, mint a lányokat, őket a démonok is inkább kísértették, szállták meg, így gyakorta a fiúkat lányoknak öltöztették. A démonok szerencsére sok mindentől tartanak a fentebb felsorolt állatokon kívül még a macskától is, de félnek a kiáltástól, a köpéstől, a vizelettől, a nádtól, a konfuciánus vagy buddhista szent könyvek felolvasásától, a kalendáriumtól és a kardtól, főleg az olyantól, amellyel előzőleg soke embert öltek meg. A démonok világának egyik legfőbb ura Zhang Taoling volt, a taoista vallás legendás feje. A démonok másik közvetlen felettese, a kései kínai mitológia legnagyobb démonűzője Zhong Kui volt, akit általában a démonok vezetőjének is tartottak. Irodalom: Liu Csang, Csung Kuj, az ördögűző. Ford Tokaji Zsolt. Terebess 1999.; Pu Szung-ling, A templom démona. Ford. Tokaji Zsolt. Terebess 1997.; Pu Szung-ling, Lu a pokolbíró. Ford. Tőkei Ferenc. Nippon 1996.; Vu Cseng-en, Nyugati utazás, avagy a majomkirály története I-II.. Ford. Csongor Barnabás. Európa 1980.
Forrás: www.terebess.hu

TIBET:
A tibeti vallás, mint arról már sokszor esett szó, szinkretikus vallás; befogadta az önmagától eltérõ vallási gondolatokat, kultuszokat. Így az ott élõk a környezõ népek démonjait beolvasztották saját hitvilágukba. Démonhonosításnak nevezzük ezt a folyamatot.
A démonok elleni harcot, illetve ennek tanítását a sámánok látták el az ókori Tibetben.
Két csoportra oszthatjuk fel az ártó szellemeket; az elsõ az e világból már megszabadult, földi erõk fölé emelkedettek, akik közé több ismert "démon" is tartozik pl.:
• Sindzse (Gsin-rdzse, jelentése "halál ura"), szanszkritul Jama az alvilági bíró és halál isten, az alvilágban ül, két oldalán egy-egy démonnal, az egyikük kezében egy mérleggel, melyben az elmúlt élet vétségei mérhetõk ki, a másikuk kockákkal, melyekkel kivethetõ az elhunyt sorsa, illetve a számára kijelölhetõ pokol.
• Namszraj, szanszkritul Vaisravana aki a négy világtáj közül, észak lokapálája a fémek és a drágakövek istene, aki a háztartásokban, mint szerencse és gazdagság isten vonult be az idõk folyamán.
• Lhámo, szanszkritul Deví, több alakban is szereplõ istennõ, aki hol irgalmas, hol félelmet keltõ, szörnyûséges hiposztázisában jelenik meg. Ez utóbbiak közé tartozik Káli, Durga, Bahjravi (jelentése "szörnyûséges"), Mahesvari (jelentése "hatalmas úrnõ")
A másik csoportot az e világban mûködõ, itt létrejött és ható tanvédõk alkotják, ide tartozik pl.:
• a Nödzsin (jelentése "bajt hozó" "bántalmazó") a betegségek járványok okozója, akit véres áldozatokkal lehet megbékíteni. Padmaszambhava (kinek nevének jelentése "lótuszból született") a legrégebbi buddhista iskola, a nyingmapa megalapítója, a legenda szerint a mágia segítségével több helyi istent és démont is a buddhizmus védelmezõivé változtatta.
• Cen és the démonok, melyek alacsonyabb rendû istenek a tibeti mitológiában. Cen jelentése "erõs, nemes, elõkelõ". The-k az égi világ alacsonyabb rendû istenei, akik a felhõk között laknak. Idetartoznak a féllábú, félszemû, félkarú Theu-rangok is, akik a hagyomány szerint a kozmikus aranyteknõc zsírjából születtek. Vörös lovaikon nyargalászó nagy vadászok, akik lenyilazzák az utazókat, betegségeket küldhetnek rájuk Hozzájuk tartoznak a különbözõ légköri jelenségek. Uruk Pehar, "az ég fehér theuja".
• Lú, (más néven klu, jelentése "vízben úszó - földön csúszó") kígyóistenek, akik kisebb-nagyobb tavakban, forrásokban, folyók, patakok találkozásánál. Õk irányítják az idõjárást; aszályt vagy felhõszakadást, fagyot küldenek, õrzik a hasznos ásványokat, betegségekkel verik az embereket. Feladatuk emellett az istenek palotáinak, kincseinek õrzése. Jó szándékuk elnyerésének érdekében áldozatokat mutattak be nekik. A legenda szerint, a kozmikus aranyteknõs hat tojásából kikelt, kígyótestû hal-, béka-, ebihal-, kígyó-, skorpiófejû lények.
• Düd, akik démonok és ördögök a tibeti mitológiában. A pokol fejedelmének Márának a követõi, akik tíz osztályra oszlanak és az emberek negatív indulatait képviselik; vágyat, gyûlöletet, kétkedést. Mára (jelentése "megölõ, megsemmisítõ") a gonoszságot testesíti meg, illetve mindazt, amitõl az élõlények a halálukat lelik.
• Lha, (jelentése: "isten"), Déva istenosztály megfelelõje. Rendszerint 33 istent sorolnak ide, de olyakor beszélnek 3306 vagy 3339 istenrõl is. Õk a magas egekben laknak, a villámlás, az esõ, a mennydörgés istenei.
• Dré, a rossz indulatú démonok, õk okozzák a vízbõl, élelembõl származó betegségeket, az anyagi veszteségeket. Öt osztályba sorolják õket. Gyakran magát a bajt hozó eseményt is Dré-nek nevezik.
• Ide tartoznak a nyen szellemek is, akiknek nincsen pontosan meghatározott életterük. Kedvenc elnevezésük, ahogy magukat hivatják: betegség-király/királynõ.
• Szadag, (sza-bdag, jelentése a "föld ura") helyi istenségek, akik egy meghatározott földterület felett uralkodnak. Általában antropomorf, vagy zooantropomorf (egér-, patkány-, mormota-, disznófejû és embertestû) lények. A földön, illetve északi, észak-keleti barlangokban és hasadékokban élnek. Áldozatokkal lehet közömbösíteni (rizs, füstölõ)
• Sidák, a szadag egy alcsoportja, õk meghatározott terület urai, úgymint egy szikla, hegyi átjáró, gázló. Utazáskor pestist, kórokat okoznak, melyeket áldozat bemutatásával lehet elkerülni.
• Dön, ártó démonok, melyeknek több mint 360 vállfaja van; 18 ezek közül különösen ártalmas, gyermekbetegségeket, epilepsziát okoznak.
Mint láthatjuk, a varázslatos Tibet bõvelkedik különbözõ démonokban, ártó szellemekben
(Forrás: www.wicca.hu )

Mint láthatjátok, a démonoknak igen elterjedt a híre, az egész világon ismerik, sok helyen félik, néhol tisztelik őket. A fenti anyag azonban nem teljes. A közeljövőben szeretnénk az adatokat, ismereteket bővíteni, hogy egyszer majd Willow (tudjátok: Sunnydale-ből!) is rátaláljon a honlapunkra, és ne csalódjon benne, ha épp friss adatokra van szüksége. Ebben ti is segíthetnétek! A cikk@remalom.hu nyomassatok minden cikket, ami itt még nincs fenn, de úgy gondoljátok, érdemes tudni a démonokról.

Tetragrammaton

tényleg vannak furcsa dolgok

-Örülök az effajta véleménynek, mert - bár a cikk már régi - igencsak megviseli az embert ha jeleket talál a lakásban szinte mindenhol - a legváratlanabb pillanatokban. A jelek legtöbbször egyforma figurák, háromszögletűek, a szélei egyformán be vannak hajlítva. Megpróbáltam begyűjteni néhányat közülük, de félek, hogy sokan hülyének néznek emiatt. Én úgy érzem, ezek valamiféle jelek, amik közölni akarnak valamit. De mit? Ha tapasztalt már valaki hasonlót, ossza meg velem és szerintetek mi ez?

Jók is vannak! :)

Érdekes olvasmány a démonokról. És tényleg nem jó velük felelőtlenül foglalkozni, de tudok olyan démonokról, akik nem gonoszak. Nem kellett őket idézni, csak úgy itt vannak a házunkban. De nem bántanak senkit. Van pár érdekes és ijesztő történetem, de semmi bajom nem lett tőlük. Azért regisztráltam erre az oldalra, hogy elmondhassam, hogy nem csak gonoszak léteznek, de az emberek szinte csak azokat ismerik és ezzel a fajtájukkal nem foglalkoznak.

Kösz,nem kell! :-)

Kösz,nem kell a győzelem tőled!
Magam vagyok a győzelem.
Niké csak egy gyenge klónom. :-)

Ott a pont!

Az Árnyvadászok az egyetlen, amit még nem sikerült elolvasnom. Japán animék terén sok történetben előfordulnak az aprócska, valamiféle bűverőtől mozgatott vagy lélek által megszállt papírfecnik. Ilyen a Read or Die (itt konkrétan papírharcos csajok vannak, jómagam egyetlen részt láttam belőle, érdekes), esetleg a Shaman King (magyarul Sámán király címen futott), ebben is előfordulhatnak repkedő fecnik. Vagy ott van A vándorló palota Miyazakitól. A lehetőségek tárháza végtelen.
Ettől függetlenül átengedem a győzelmet neked. *féltérdre ereszkedik, fejet hajt, majd távozik*

papírdémon? Jonatán?

Meg csak nem is új a téma!
Gyula bátyó egy másik sorozatában is vannak papírdémonok, a Jonatán sorozatában.
Emlékszem egy japán animére, ahol hasonló papírdémonokkal küzdenek gyerekek - de annak a címe most nem ugrik be, és a kanji böngészőm nincsen felinstallálva. :-)

Wiki a barátnőm
Az elveszett történet (Jonatán I.) – Könyvmolyképző Kiadó, 2006
A Gutenberg lovagrend (Jonatán II.) - Könyvmolyképző Kiadó, 2007
Árnyvadászok (Jonatán III.) - Könyvmolyképző Kiadó, 2008

Papírdémon?

Már az ötlet is tetszik. Papírdémon... *vigyorog* Az olyan démon, aki imádja a könyveket, nem lehet rossz. Tehát szeretjük. Tehát marad. *vigyor* Bár tény, hogy néha olcsóbb monitorról olvasni... *szomorkás félmosoly* Legalább van egy értelmes életcélom: olyan jövőt biztosítani, amely megengedi, hogy az élethez nélkülözhetetlen feltételek biztosítása mellet élhessek a könyvvásárlás luxusával. (Hű, ez de szépen hangzott, mintha nem is én mondtam volna... *vállbaveregeti magát*) Viszont akkor felmerül bennem egy kérdés, kedves mágusom: te miért "ragaszkodsz" ennyire ehhez az újkeletű technológiához? Puszta kíváncsiságból, ki tudja, talán még meg is tudsz győzni az igazadról.
Mivel szóbakerült az én papírdémonom, már nem is ütünk el annyira a topic-címtől. *vigyorog, kezdi nagyon várni a másnapi vitakört*

alaptéma?

Az emberi viselkedés irracionális volta sok esetben visszavezethető szellemi erőkre - mármint irracionális befolyásoló tényezőkre. (Pl. a te ragaszkodásod a dohszagú dokumentumokhoz).
A kedvenceim az olyan levezetési formák, amikor egy földönkívülinek, vagy egy robotnak próbálnak megmagyarázni egy odáig normálisnak tűnő (emberi) dolgot, és a magyarázat során jövünk rá, hogy mennyire irracionálisak vagyunk.
Ilyenek vannak pl. az asimovi robotsorozatokban, a Sarah Conor krónikáiban (Ez egy Terminátor plug in, ami most megy a tv-ben).
Szóval idevaló.
Egyrészt ide irtad.
Másrészt lehet hogy egy démon irányít a papirhoz,a logikus iPod vagy iPAQ helyett.
ipaq

Lapozható?

De a kivetített anyag nem kézzel lapozható, és nem káromkodom öt percet, ha heves olvasási kényszeremben véletlenül letépem az oldal csücskét. Továbbá egy iPodot max hozzávágni tudok valakihez, súlyánál fogva nem megbízható (öntöttvas szerkentyűt meg mégse hordanék magamnál), egy jó vaskos, izgalmas regény azonban még emberölésre is alkalmas. A fogása is jobb.
A csomagolópapírnak meg csomagolópapírszaga van, a jó könyvnek meg mindig más. A legjobb a dohos-ezeréves-izgalmas meseszag. Olyat pedig még a legmenőbb szerkentyű vagy a legcsicsább csomagolópapír sem tud.
Azt hiszem, meggyőzhetetlen vagyok. *vigyor* Ez is lehetne vitatyó téma. *vigyorog, bár azt hiszi, eltértünk a topic alaptémájától*

hordozható nagybetűs papírszagú

Hordozható nagybetűs papírszagú ?
Ennél mi sem egyszerűbb!
Hogyha nálad a hordozható nagybetűs papírszagú a nyerő, akkor egy iPodot csomagolópapírban vágjál zsebre, a kistatyódba egy 3D kivetítőt, és olvasáskor az ipodos anyagot kivetíted tetszőleges méretűre, és hozzá szagolod a csomagolópapírt.
Persze az alábbi sem rossz:-)
bpc

Sasolom

Naná, észrevettem a linket, de én jobb szeretek papírról, mint monitorról olvasni. Tovább is bírom, vihetem magammal, a szemem sem rontja annyira. És papírszagú.
Ettől függetlenül a könyvekkel úgy vagyok, hogy ha letölthető, belelapozok, és ha tetszik, meg is veszem. Kivéve a kötelező olvasmányokat, mert azokból van itthon vagy 200 db, mégse találunk soha egyet sem. Azért köszönjük, Iván bátyánk!

elolvasni , nem csak olvasni ...

Az jó, hogy a könyvcímet, szerzőt felírtad, de ott van mellette a link is, mert ez ingyenesen letölthető a hálóról, bár papíron is kapható, ha valaki úgy szereti .
Ugye azt is észrevetted?

Köszi!

Drága mágusocskám, ezt az én drága "bátyám" kérdezte, továbbítom majd neki az üzenetet - bár ő maga is jön a találkozóra, azért a könyvcímet, szerzőt felírtam. Köszönjük! *felkapja a hírvivőszerkóját, viszi a hírt*

területi szellemek

Hali!
A teaházban valamelyikitek említette a Baskiria nevű szellemiséget és a Baskhiria nevű földrajzi terület kapcsolódását.
Van ebben a témában egy könyv, ami a hálón is elérhető: C. Peter Wagnertől a Területi szellemek.
A lényege röviden: minden földrajzi terület egy szellemiség uralma alatt (is ) áll.
Te kaptál egy genetikus örökséget, mint génhordozó.
Egy társadalmi örökséget, mint annak a társadalomnak a tagja, amibe beleszülettél.
Egy gazdasági örökséget, mint egy gazdasági csoportnak (család, ország) a tagja.
Stb.
Na és a sok ilyen teher/ajándék között van a szellemi területhez kapcsolódás is.

:)

nagyon jó olvasni Corwin hozzászólásait, nagyon fontos gondolatokat fogalmaz meg, köszönet érte, és ezért a rovatért is. =)

De, de erről van szó, csak

De, de erről van szó, csak úgy látszik nem sikerült jól fogalmaznom.
Szóval úgy gondoltam ezt, hogy a sugalmazás nem egy ilyen révület, amibe az író esik, mikor írja a szöveget, és szó szerint, mintha Isten diktálná veti azt papírra.
Szóval inkább úgy kell elképzelni a sugalmazást, hogy a szerző szellemében és szívében Isten tevékenykedik, tudtára adva az írónak azt, amit el akar mondani, amit közölni akar az emberekkel, hogy az üdvösségre vezesse őket.
De aki írja, az saját értelmével alakítja ki a szöveget és a stílust is. Amikor azonban gondolkodik, na azt már a Szentlélek sugalmazására teszi.
Mint ahogy a második Péter levélben is van (1,21); " Sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek Isten megbízottaiként a szent emberek."

Istenben hinni, egy Istentelen világban majdnem olyan, mint a fizika törvényeiben hinni, egy álomvilágban.

HIT, EMBEREK

Cseppet sem érzem kötözködésnek a hozzászólásaid, főleg, mert igazak, és mert értékes gondolatokat, tényeket közvetítenek.
Amire reagálnék: a Biblia szövegeit, bár sugallatra, de emberek, sőt, olykor alkotói csoportok írták, jegyezték, véglegesítették - s a nem hívő emberek számára ez a legfőbb "bizonyíték" arra, hogy a Szentírást nem lehet teljesen "komolyan venni". Félő, hogy ha pl. Dan Brown [talán jól írom a nevét, ha nem, bocs] 2000 évvel korábban írta volna meglehetősen gagyi krimijét, a Da Vinci kódot, akkor ma talán az is kanonizált történet volna a Bibliában - vagy apokrif, de létezne, és sokan hinnének [most is sokan hisznek neki]. Ez pedig hiteltelenné teszi a Bibliát, hisz te is azt írod, hogy a kanonizálók pillanatnyi világszemlélete, sőt, talán hangulata alakította a szöveget.
Hitelesnek csak úgy tekinthetjük, ha abban is hiszünk, hogy az isteni sugallat felügyeletet is jelentett - az Úr odafigyelt, hogy az emberek ne írjanak túl nagy ostobaságokat.
Te mit gondolsz erről?

Tetragrammaton
az [egyik] admin

Apokrífek

Megint kicsit kötözködő leszek, nézzétek el nekem.
Amit írni szeretnék, picit megint eltér a témától.
A apókríf szó a görög apokrüptein; elrejteni, befejezett mellékévi igeneve, vagyis jelentése: elrejtett.
A katolikusok ezt a megnevezést azokra az iratokra használják, melyek nem kánoniak.
A helyzet szokás szerint bonyolultabb, mivel a szentírás két részre oszlik ugye, ó és új szövetségre. Ha azt nézzük, hogy a héber kánonban milyen könyvek tartoznak, s egy katolikus biblia ószövetsége milyen könyveket tartalmaz, észrevehetjük, hogy a katolikus biblia ószövetségi könyvei között olyanok is vannak, melyeket a héber hittudósok apokrífnek mondanak. Azokat a könyveket amúgy, melyek semelyik héber kánonban sem szerepelnek, igazság szerint pszeudoepigrafikus műveknek nevezik.

A köztudatban ugye az van, hogy az apokríf könyveket azért hagyták ki a szentírásból, mert hű, valami olyan titkot rejtenek, melyeket el kell rejteni az egyszerű emberek elől.
Pedig nem.
Az újszövetség apokríf könyvei, bár nem szerepelnek a kánonban, tartalmukat és formájukat tekintve az újszövetségben található négy irodalmi formával megegyeznek.

Kánon. Itt nem az énekkari dologra gondolok. Kánon szintén görög szó, nádszálat, mérőpálcát jelent. Valójában Kanonizált, kánoni könyveknek a szentírásban található könyveket hívják. Amúgy Kánonnak nevezik még az egyházi törvényeket is, a görög szó jelentéséből fakadóan.

Azt meg, hogy Isten azért nem akarta a művészeteket mert jobb szereti a buta birkákat, hogy könnyebben uralkodhasson rajtuk, elég erősnek érzem. Hiszen, ha Isten uralkodni akarna az emberek fölött, szimplán megvonná tőlük a szabad akaratot. Nem?
Ha uralkodni akarna, akkor nem a kölcsönös szeretetről és segítségről beszélne, hanem arról, hogy az erős nyomja el a gyengét. :P Persze tudom, lehet vitázni, hogy az egyház a középkorban milyen volt, és hogy most is vannak papok akik így meg úgy. De tudni kell, hogy az egyház itt a földön emberekből állt, és áll, és állni fog, és míg így van, és míg az ember nem lesz tökéletes addig mindig lesznek gyengék. Az egyház ezért is mondja magáról, hogy ő egyszerre szent és bűnös.

És ide még talán a legfontosabb. A szentírás sugalmazott műnek tartják. Vagyis hogy Istentől ered. De emberek írják. Sőt mi több, az ószövetség sok könyvét több ember írta, sőt szerző csoportok, és végső formájuk nagyon sok esetben redaktori munka előzte meg. És mint ilyen mindig tartalmazzák az írok hozzáállását a kérdéshez, a kortörténeti hátteret, és még számos emberi, írói jellemzőt. A lényegét tekintve, a tartalmát és a mondanivalóját, a célt mely felé irányul és mutat, kell figyelembe venni, mert az a része a sugalmazottság.

Bocsi, megint sokat írtam. És igen megint kötözködtem. Hát... én már csak ilyen vagyok ebben a kérdésben azt hiszem, de talán ha más nem is egy kicsit bővítettem a fenti írást. :)

Istenben hinni, egy Istentelen világban majdnem olyan, mint a fizika törvényeiben hinni, egy álomvilágban.

Ha már itt tartunk, s bár

Ha már itt tartunk, s bár nem akartam rögtön és csak javítgatni, de a görög daimón szó nem istent, vagy isteneket jelent, bár elég közel van hozzá. A görög és latin mitológiában eredetileg az emberek és istenek közti közvetítő hatalomra használták, és ilyen tekintetben nem is volt eredetileg negatív színezete a szónak. Mivelhogy ha csak azt vesszük, hogy Szókratésznak is volt daimón-ja aki voltaképp a lelkiismerete volt, ezért jó daimónok is voltak. Később ezek lettek az angyalok, legalább is mivel a görög angelosz is közvetítő, szó szerint hírnököt jelent. A héber Malak (szintén hírnök) szót fordították így görögre. Valószínűleg ezért lett egy idő után a daimón a rossz és gonosz közvetítő, míg az angelosz a jó, és segítő.

Igaz látom, hogy alább jól van kifejtve. Akkor végül is bizonyos tekintetben storno :)

Istenben hinni, egy Istentelen világban majdnem olyan, mint a fizika törvényeiben hinni, egy álomvilágban.

szuper

És milyen jól tetted, hogy megtetted! Köszi! Azt hittem, a démonokról szóló rovatban nagyobb élet lesz, de talán egyszerre túl komoly anyagot tettem fel.
Amit írtál, ugyan nem vág szorosan a témába, de nagyon érdekes. Kösz!

Tetragrammaton
az [egyik] admin

Tudom, hogy csak példa

Tudom, hogy csak példa volt, de ha már óhéber nyelv lett megemlítve, azt tudni kell, hogy óhéber nyelven ma már semmit sem lehet elolvasni, mert az egy kihalt nyelv. Olyannyira, hogy már Krisztus idejében sem beszélték. (Akkoriban a sémi nyelvcsaládban főleg az északi királyságban arámi nyelveken beszéltek már csak, esetleg edomin, amaritán, vagy ammonitán, bár ez utóbbi három is teljesen kihalt, sőt az eredeti arámit sem beszéli már senki. Valójában akármilyen meglepő is talán, az Izraeliták akkoriban az arámi mellett főleg görögül, később latinul beszéltek.)
Az eredeti héber nyelvben csak mássalhangzókat írtak le, a magánhangzókat nem. A maiban a magánhangzókat különféle jelekkel, főleg pontokkal jelzik, és a kiejtés szempontjait elég bonyolultan határozzák meg. Amúgy a mai modern héber az ivrit.

Igaz nem vágott a témába, de mint érdekesség, gondoltam megemlítem :)

Miért tesszük a kezünket ásításkor a szánk elé?

Magusocska:
Ha jól emlékszem, valamelyik könyvben szerepelt, hogy így igyekeztek megakadályozni, hogy egy démon óvatlanul beleszálljon az emberbe. Vagy éppen egy frissen megkötött démon ki ne essen belőle.
(Azon kívül, hogy nem túl szép látvány. :) )

szösszenet

Nem árt ha tudod!
A démonokkal foglalkozni nem túl szerencsés dolog, gyenge idegzetűeknek főleg nem ajánlott(sötétedés után pedig...).
A szellem világra ugyan ez vonatkozik. Lényeg "ha nem gondolsz rájuk abból bajod nem származhat"-ezt egy látó ismerősünk mondta öcsémnek.Ha gondolsz rájuk és foglalkozol velük anélkül, hogy felkészülsz rájuk egy kicsit megcincálhatják az idegeidet. Ennél rosszabb esetről szerencsére nem értesültem (mármint biztos forrásból). Csak óvatosan...

Tisztelettel.:
András

ne ködösítsünk gruftik! :-)

Sziasztok gruftijelöltek!

Mivel mindannyiunkat megmozgatott ez a (két) könyv, javaslom, hogy ne álljunk le.
Néhány kérdést feltettünk Gyula bátyónak itt a fórumon, néhányra válaszolt apu, anyu vagy Tetragrammaton,
de van pár amire együtt össze tudjuk hozni - ha nem is a választ, de legalább valami közelítést.
Javaslatom egy segédanyag gyűjtési fórum.
Sokak szerint az interneten minden fent van (nem igaz), minden megtalálható (nem igaz), és csak szemét anyag van elszórva (ez sem igaz).
Mindenesetre tegyünk fel egymásnak kérdéseket, amikre valamelyikünk csak talál választ vagy a neten, vagy odaát, ahol az igazság van :-)
Lehetne ide kérdéseket küldeni.
Pl. hol olvashatom el a 3. Fatimei Jóslatot, lehetőleg óhéber nyelven? Persze magyarul sem lenne rossz.

avagy eleve válaszokat:
Pl. Találtam anyagot Énoch-ról a Wikipedián, íme a link:

Hénokh_könyve
De azt is megkérdezheted, hogy ha megtaláltad "Henoch Apokalypszise" című anyagot doc vagy pdf kiterjesztéssel, akkor azt mivel tudod elolvasni.
Szal bármit.
Szal ilyesmit.
Szel bustok :-)

... és csak úgy a végére odavetve